A Duna Stratégiában (így hívják Közép-Európa fejlesztési programot 2011-től) két területet irányítása között választhat Magyarország: árvíz-aszály-ipari balesetek vizsgálata, illetve a vízminőség javítása. Úgy is mondhatjuk, hogy az első esetében "amit a Duna árt nekünk", a második esetében "amit mi ártunk a Dunának" a téma. Adná magát a megoldás, hogy állapodjunk meg magával a folyóval: "ha a medrében marad, nem öntjük beléje millió tonna számra a mocskunkat". De nem fog velünk megegyezni, hiszen lényegében leszarja, hogy hány ház omlik össze, hány hektár föld válik terméketlenné, hány hal döglik meg évente, és ebben egészen hasonlít az emberek többségére.
Lássuk be, a környezetvédelem nem éppen hot topic Közép-Európában. Miért is lenne, hiszen ismerjük a öreg bölcsességet: kis ország, kis ökológiai lábnyom. Autópálya, ipari park, gyártelep, gazdasági fejlődés - ezekre pörög a magyar, a román, a szlovák választó, politikus, és egyéb természeti erőforrás. Frankó ez így? Hát hogyne. Arra pörögjön mindenki, ami fontos neki. (pénz, pénz, pénz) A magyar felügyelet alá kerülő terület legnagyobb kihívása az lesz, hogy az érdektelenség mocsarából kiemelje a környezeti témákat, akár árvízről, akár szennyezésről lesz is szó. A kérdés, hogy mi a nagyobb para? Árvíz vagy szennyvíz?
A.) az árvizeket, az aszályokat és az ipari baleseteket vizsgáló területtel B.) a vízminőség védelmével és a felelős vízgazdálkodás kérdésével
(frissítés: a fotók illusztrációk - részletek a kommentekben)