Budapest igazán átvehetne pár dolgot Berlintől, nem? Látszólag nincs is sok különbség a két város között: főváros, metropolisz mind a kettő, posztkommunista beütésekkel, ráadásul testvérvárosok is. Na meg mindkettőnek van folyója. A lakosság Spreehez és Dunához való viszonya viszont ég és föld. Vannak ötleteim, mit kéne lekoppintani.
A berliniek vízhez való kapcsolata szinte példamutató. A környéken rengeteg tó van, ráadásul a várost keresztül-kasul szövik a Spree különféle ágai és csatornái. Berlin szinte együtt lüktet velük. A vizek minden része ki van használva, álljon itt a két kedvenc példám.
Kreuzberg ismerősen cseng mindenkinek? Régen ez volt a művész negyed, aztán török negyed lett, mára ezek (és a millió más nemzet) sajátosan keveredtek, egyedülálló miliőt hozva létre. Kreuzberg szívében van a legendás „látnokok klubja” (Club der Visionäre), ahol a legeslegjobb afterpartikat lehet átélni. A klub közvetlenül a vízparton van, félig egy stégen. Szép délutánokon vad napozás zajlik, éjszakánként és hajnalonként különféle DJ-k elképesztő bulijai, majd reggelente nyugodt csilatolás folyik. Közvetlenül a vízparton, és valahogy semmilyen hatóságot nem zavar, hogy beleesnek-e az emberek a vízbe, mert az embereknek van ennél jobb dolguk is.
A politika egyébként is imádja a folyót. A Bonnból Berlinbe átköltözött német országgyűlés és dolgozói számára közvetlenül a Spree-partra építettek komplexumot. A Reichstag már ott volt, de az új irodaépületek is szinte ráépültek a vízre. Az alábbi képen egyben látszik az egész: balra a Reichstag a transzparens kupolával, középen a bizottsági ülések épülete, jobbra a könyvtár, alattunk pedig az irodaház. Földalatti alagutak és hidak kötik össze az épületeket, a bizottsági és a könyvtár épület közötti hídról pedig a képviselők ugyanolyan gyermeki rajongással integetnek az alattuk hajókon áthaladó turistáknak, mint azok nekik. És még az sem zavarja őket, hogy a menza pontosan egy szintre épült a parttal, és az emberek folyamatosan sétálgatnak az üvegfalak előtt a vízparton, néha megállva és alaposan megnézve maguknak az ország vezetőit. Kézzel fogható transzparencia, vagy amit akartok.
Rengeteg hajótúra is van Berlinben. Száz különböző tematikus utat szerveznek, néhány órástól egész naposig. Meg az S-bahn megállók közül egy csomót egyszerűen ráépítettek a folyóra, a várakozók pedig nem idegesek, hogy már megint hol késik a metró, hanem nyugodtan bámulnak bele a vízbe. Berlin lakosai úgy kezelik a Spreet, mint ami összeköti őket, nem pedig szétválasztja. Együtt élnek a folyóval, áthatja mindennapi életüket. Nem számít kirándulásnak átmenni a folyó egyik partjáról a másikra, az egész várost magukénak érzik. Ha ezeket elérjük Budapesten is a Duna segítségével, máris kisebb lesz a távolság Berlin és közöttünk.